Egy egyetemista srác meghívja ebédre az anyját az albérletbe,
ahol lakik. Az ebédnél ott van a fiú lakótársa is, egy gyönyörű
lány. Az anya folyton ezt a lányt figyeli, és gyanítja, hogy valami
viszonyuk is lehet. Amikor vége az ebédnek, már egész biztos
benne, hogy több van közöttük, mint egyszerű szobatársi
kapcsolat. A srác szinte olvas anyja gondolataiban

– Hidd el anya, tudom, mire gondolsz, de nincs közöttünk a
világon semmi, mi csak lakótársak vagyunk.
Kb egy hétre rá a lány gyanakvóan megy a sráchoz

– Egy hete, mióta az anyád itt járt, nem találom a szép ezüst
merőkanalat…
– Nem tudom elhinni, hogy ő lett volna, de azért írok neki
egy levelet, csak hogy biztos legyek benne.
Így a fiú leül az asztalhoz, és írja a levelet

“Kedves Anya!
Nem mondom, hogy te vitted volna el az ezüst merőkanalat a
lakásunkból, és azt sem mondom, hogy nem te voltál. De tény,
hogy hiányzik azóta, hogy te itt jártál ebédelni.”

Néhány napra rá megérkezik az anyja válasza

“Kedves Fiam! Nem mondom, hogy te lefeküdnél azzal a
lánnyal, de azt sem mondom, hogy nem. De tény, hogy ha ő a
saját ágyában aludna, akkor mostanra már régen megtalálta
volna azt a merőkanalat.

Anyád”